Ítélkezés, minősítés az egyik legpusztítóbb fegyver, melyet magunk ellen fordíthatunk

23472310_1522902624471530_4118593059915662520_nA másokkal szembeni ítélkezés és minősítés által attól a lehetőségtől fosztjuk meg magunkat, hogy felismerjük és ezáltal tanuljunk, fejlődjünk a világunkban megnyilvánuló helyzetekből, és az ezekben a szituációkban számunkra tükröt mutató emberektől! Természetesen minden helyzet más és más, és az ítélkezésnek is vannak különböző fokozatai:

1. Amikor pletyka szinten beszélsz valakiről ítélkezéssel, esetleg még fel is teszed a kérdést: “Nem értem, hogy lehet valaki ilyen/vagy, hogy tehet ilyet….???”
Ezt mindenképpen érdemes elkerülni, mert amire “kíváncsi” vagy, azt megtapasztalod, pontosan azért, mert nem tudhatod az az ember milyen körülmények, bevállalások következményeképpen vált olyanná vagy cselekedett úgy ahogy!Ezáltal Te, aki ily módon ítélkezel tudatalatt máris bevállalhatsz egy olyan tanítást, hogy “együttérzést” gyakorolsz!
2. Az ítélkezés másik formája lehet, amikor valakivel szemben sokkal erőteljesebben ítélkezel, itt már érezhetsz dühöt, haragot, elutasítást, melyekhez gyakran tehetetlenség vagy akár irigység is párosulhat. Ebben az esetben már intenzívebb lehet a felsőbbrendűségi érzés, és esetleg azon erőddel, hatalmaddal való visszaélés, ami révén feljogosítva érzed magad arra, hogy egy másik embertársaddal kapcsolatosan így nyilvánulj meg.
Ebben az esetben valaki tükröt tart Neked és attól függően, hogy az adott szituációban mit élsz meg, esetleg mit ítélsz el, tudod felismerni, tudatosítani, mi az, amit tanulsz ezáltal! Itt még nyitott lehetsz a fejlődésre, a változásra, ha kellőképpen őszinte vagy magadhoz és felvállalod, hogy az ítélkezésed alapja a felelősségáthárítás volt az adott személyre!
3. Az utolsó eset, talán a legveszélyesebb, amely Önmagad erőteljes blokkolásáról, szabotálásáról szól, amikor is a fegyver, amelyet másoknak szegezel, visszájára sül el, másokon és magadon is mély sebeket ejtve. Ez az az eset, amikor olyan szinten ítélkezünk mások felett és minősítjük őket, mintha olyan erővel vagy hatalommal lennénk felvértezve, amely feljogosítana arra, hogy jogunk van mások felett bíráskodni, ítélkezni, mintha az az ember kevesebb lenne nálunk. Ebben az esetben az önértékelés teljesen eltorzul, hiszen nem látjuk magunkat, teljes tagadás van azzal kapcsolatosan, hogy meglássuk a külvilág és az adott ember által felénk mutatott képet, hogy felvállaljuk saját felelősségünket! Ilyenkor erős késztetést érzünk, hogy mást megváltoztassunk, vagy éppen a másik változásától teszük függővé saját hozzáállásunkat a helyzethez. Ez a hozzáállás a legerőteljesebb önszabotálás, hiszen amîg nem látjuk meg saját felelősségünket, és azt, hogy minden, amit a világunkban teremtettünk csakis múltbéli döntéseink eredménye, melyért csakis mi lehetünk felelősek, addig nincs változás, addig nincs fejlődés, csak beleragadás egy régi korlátozó mintába! Az önszabotázs ezen formája egyfajta önbüntetés, hiszen nemcsak másoktól tart távol, de saját magunktól is! Ezért ebben az esetben gyakori lehet az önsajnálat megélése! Az önsajnálat által egyrészt benne tudunk ragadni az “áldozat” szerepben, másrészt együttérzést gyakorolhatunk Önmagunkkal! (Ezt a témát egy másik posztban bővebben kifejtem!)
Összességében tehát – visszatérve az ítélkezésre,- ahhoz, hogy elengedést és békét érezzünk egy helyzet vagy egy személy iránt, őszintének kell lennünk Önmagunkhoz! Meglátni mi az, amit tanulhatok ebből, mit tükröz nekem ez a helyzet, mit kell felismernem, megváltoztatnom magamban, a hozzáállásomban? Mi az, amit elítélek? Higgyétek el nekem, amit elítélünk másban, az bennünk is megvan, lehet nem most ebben az életünkben, de valamely előző életünkben tuti! Ilyenkor a Múltad ezen része vár megbocsátásra, befogadásra!

Az őszinteség és a felismerés után már gyerekjáték a megbocsátás és elfogadás, melyek révén pedig megszülethet az elengedés és a változás! Kivéve, ha valaki az igazságosztó szerepét szeretné felvállalni, de erről majd egy következő bejegyzésben írok Nektek!

facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedinmail

You may also like

Leave a comment