A Szívvel kezdődik minden

“A testmező egy információ-mintákkal telített energia mező. Testünk minden szerve a saját, specifikus mezejét hozza létre. Úgy tűnik azonban, hogy egy bizonyos szerv olyan szignifikáns mezőket generál, melyek az egész testet befolyásolják. A szív a rendszer uralkodója, a májnak, és valamennyi szervnek is vannak feladatai, de a szív felülírja mindegyiket.

Az energiagyógyászatban létezik egy elképzelés, amelyet „energia kardiológiának” neveznek. Ez azt állítja, hogy az összes jel, amelyet a szív állít elő, szabályozó jelentőséggel bír. A szív állandóan hangokat, nyomás-hullámokat, meleget, fényt, elektromos-, mágneses-, és elektromágneses jeleket bocsát ki. Testünk minden sejtje más-más időközönként fogja ezeket a különböző jeleket, mivel ezek változó sebességgel terjednek a keringési rendszerben. A szív generálja a legnagyobb ritmikus elektromagnetikus jelet a testben. Ha erre és a mágneses mezőre, mint vivő hullámra tekintünk, láthatjuk, hogy információval van modulálva. Tehát ez az információ vivő hulláma.

A testünkben folyó munka belátható módon érzelmi mintákkal van modulálva, például ha mérgesek, frusztráltak vagy ingerlékenyek vagyunk, a mágneses mezőre átvitt információ nagyon különbözik attól, mintha szeretetet, törődést vagy részvétet éreznénk. Felfedezték, hogy a szívnek különböző koherens vagy inkoherens ritmikus dobogási mintái vannak. Ezek a minták szorosan kapcsolódnak az érzelmeinkhez, és ahhoz, hogy hogyan érzünk. Ha a szív ritmikus dobogása sima és rendezett, azt koherens ritmusnak nevezzük. És ez a koherens ritmus hangolja be és szinkronizálja az agy ritmusát. Az idegrendszer, a test szervei és a mirigyek mind harmonikusan működnek együtt a szív koherens ritmusára.

A pozitív érzelmek, amikre hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy pozitívak: mint például szeretet, elismerés, törődés, megbocsátás, hála, mind igen különböző szív mintát eredményeznek, a negatív dolgokhoz képest, mint amikor dühösek, ingerültek vagyunk vagy aggódunk. Ezek mind olyan mintát hoznak létre, amit inkoherens ritmusnak vagy rendezetlen mintának nevezünk. Ezzel szemben pozitív érzéseink támadnak, amikor a naplementét csodáljuk, hogy milyen gyönyörű. Amikor a szívünk úgynevezett koherens ritmusban ver, akkor a szív szinusz-hullámszerű mintázatot küld az agynak.

Mi „szívkoherenciának” hívjuk, mert a kutatásokban azt találjuk, hogy a szívnek, ennek a szinkronizált, koherens, ritmikus minta szerint kell vernie ahhoz, hogy az agy és az idegrendszer átvegye és szinkronba hozza magát ezzel az erőteljes ritmussal.

Tehát a szívvel kezdődik minden.

Ha a pulzust érezzük, akkor tulajdonképpen azt a nyomáshullámot érezzük, amit a szív hozott létre, ez nem a vér áramlása, hanem a nyomás hullám. Tehát, minden alkalommal, amikor a szív ver egyet, akkor ez a nyomáshullám végigfut a testen és eljut az agyig. Ha ezt az agy szintjén vizsgáljuk, akkor ez a nyomáshullám szinkronizálja az összes neuront. Nagy bajban lenne az agyunk, ha nem lenne ez a szinkronizáló jel, ami teljes szinkronizáló hatással van ránk.

Ha valaki koherenciában van, gyakran érezheted, hogyan sugárzik belőle a szeretet, az együttérzés vagy a hála. A koherencia az az optimális fiziológiai állapot, amely a tanulás és a jó teljesítmény alapja, és amely a test természetes, regeneratív folyamatait táplálja.

A szívnek megvan a saját belső idegrendszere, amely tud érzékelni, érezni, emlékezni, és olyan információt állít elő, amely független az agytól.

Mindig úgy gondolunk a bejövő információ rendszerre, mintha az teljesen az agyban történne. Azonban kezdjük felfedezni, hogy először a szív kapja az információt, és csak aztán közvetíti tovább az agyba.

Tanulmányok kimutatták, hogy a szív gyorsabban válaszol a külső stimulációkra, mint az agy.

A legújabb tanulmányok szerint, amit úgy neveztek el, hogy „Az intuíció elektrofiziológiája”, a test képes jelezni, hogy valamilyen jövőbeli esemény fog bekövetkezni, ha az a jövőbeli esemény az alany számára érzelmileg jelentős és fontos. A résztvevőket olyan érzékelőkhöz kapcsolták, amelyek rögzítették az agy-hullám tevékenységüket, a szív-tevékenységüket, és a szív-agy egymásra hatásokat. Az alany egy számítógépnél ült és egy gombot kellett megnyomnia miközben a kutatók a fiziológiai adatokat rögzítették és 6-8 másodperccel később egy fotót mutattak neki. A fotók az érzelmi spektrum két ellentétes oldalának megfelelő képeket ábrázoltak. A résztvevőknek felkavaró képeket mutattak balesetek áldozatairól, támadó kígyókról vagy hasonlókról. A spektrum másik végéről, virágokról, naplementékről. A résztvevők véletlen sorrendben kapták ezeket a képeket. Ami a lényeg ebben a kísérletben, a számítógép nemcsak azt választotta ki, melyik kép következik, hanem azt is, hogy milyen típusú fényképet választ, mindezt azután, hogy az adatot már rögzítették. Így a kísérletben résztvevő alany és a kísérletet végző számára is teljesen lehetetlen volt, bármit is előre tudni arról, hogy mi lehet a következő fotó. Még maga a számítógép sem tudta.

Az eredmények meglepőek voltak, a test már azelőtt válaszolt, hogy a kép megjelent volna, mintha előre megjósolta volna, illetve azt is látták, hogy a szív volt az, amelyik elsőként válaszolt. A szív válasza nemcsak, hogy gyorsabb volt, de a jel, amit az agynak küldött, a kép érzelmi töltete szerint változott. A jeleket vizsgálva, amelyeket a szív küldözgetett az agyba, kutatók megállapították, hogy a szív szó-szoros értelemben különböző üzeneteket küldött az agyba, attól függően, hogy a soron következő kép, milyen lesz. Aztán látható volt az agy válasza, aztán a test válasza, amikor is tudatára ébred a dolognak.

Tehát ennek az intuitív információáramlásnak a sorrendje a következő: szív – agy – test.

Ezután van szükség a test válaszára, hogy tudatosan is felfogjuk a dolgot. Ezek a kísérletek arra világítanak rá, hogy meg kell változtatnunk az emberi test működésével kapcsolatos nézeteinket. Úgy tűnik, mintha a szív és az agy (egy kissé később) hozzáférne egy olyan információ mezőhöz, amely nem függ tértől és időtől. Ha kvantum holográfiáról vagy kvantum fizikáról beszélünk, akkor ez nem újdonság. De végre vannak módszereink arra, hogy megmutassuk, valóban létezik energetikai, illetve elektronikus rendszerünk, és hogy valójában ez az elsődleges, és valójában nincs kötve sem térhez, sem időhöz.

A szív egy olyan információ és intelligencia mezőhöz kapcsolódik, amely bár különbözik tőle, de kiegészíti az agy mezejét. Teljesen világos, hogy a szívben és az agyban található neuronok rövid-, és hosszú távú memóriával is rendelkeznek. Információt dolgoznak fel, mint egy működő agy.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a szív, az a központi szerv, amelyik a test-mezőbe nyomtatja az információt. A szív rengeteg idegszövettel rendelkezik. Úgy hiszik, hogy az idegszövet azért is van ott, hogy imprinterként, amolyan holografikus nyomtatóként működjön.

A test holografikus testmezejét a szív nyomáshullámai folyamatos információval látják el. A szíven belül hatalmas feszültség van. Ennek a feszültségnek a hatására a szív kamrán belüli nyomáshullámok képesek arra, hogy információt nyomtassanak. Ha a szív közvetíti vagy imprinteli az információt, akkor valahogyan a test sejtjeinek is fel kell tudniuk fogni ezt az információt.

Léteznek receptor fehérjék a sejt külső részén, melyek csupán azért vannak ott, hogy érzékeljék a környezetből származó információkat. Milyen napom van ma? Mi is történik odakint? Mit akar a test, mit csináljon ez a kis sejt ma? Léteznie kell a sejtek közötti kommunikációnak, de léteznie kell egy közös forrásnak is, kell, hogy legyen egy irányítórendszer, ami a testet vezérli.

Ez az irányítórendszer a testmezőn keresztül bocsátja ki az információt a testnek. De pontosan mi is ez az információ? Úgy vélik, hogy a test, egy anyagi és egyben energetikai, dinamikusan változó nyitott rendszer. Évente több mint egy tonna élelmiszert kell elfogyasztanunk, melynek nagyobbik része ki is ürül. Ez a rengeteg élelem valahogy mind a testbe kerül, amely innentől hosszú időn keresztül igen stabil marad. Gyakorlatilag felnőttként nem nagyon változunk vagy 40 éven keresztül. Az emberek rögtön felismernek, még 40 évvel később is, hiszen az alap testszerkezet nem változik, annak ellenére, hogy már kis idő elteltével sem marad egyetlen atom sem a testben, amely ne cserélődött volna ki, vagy ne távozott volna a szervezetből. Ez egy nagyon dinamikus rendszer, de én mégis ugyanaz maradok. Tehát ha nem az anyagi, és feltételezhetően nem is az energetikai rész az, ami stabil, akkor mi? Kell, hogy legyen egyfajta információs minta, ami ezt az egészet egyben tartja.”

facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedinmail